Alapjáték:

Mindkét korongot egyszerre megpörgetjük, és megvárjuk, hogy véletlenszerűen kialakuljon egy „állat”. Természetesen az esetek többségében nem illik össze a fej a testtel, de ilyenkor is megnevezzük az állatot, melynek neve a két állat szótagjaiból adódik (pl. kecs-kó, vagy te-lac, ku-gér). Gyakran álszó alakul ki, így fejleszthetjük a szótaganalízis-szintézis képességet. Azután kitalálhatjuk, hogy ez a fura állat mit eszik, vagy hol él, esetleg melyik állatra hasonlít?

 

Olyan eseteben, mikor a fej összeillik a testtel, az állat kontúrját megkeressük az alaptáblán, és szótagolva kimondjuk a nevét. Az állat jellemzőit ebben az esetben is megbeszéljük.

 

További lehetőségek:

Több gyermekkel, versenyhelyzetben úgy is játszhatunk, hogy a pedagógus a két koronggal beállít egy „igazi” állatot, a gyermekek pedig gyorsan megkeresik az alaptáblán a kontúrját és rátesznek egy korongot. Az nyer, aki  előbb megtalálja.